Sohasem jártam még a Malomvölgyi-tónál, így nem hagyhattam ki barátaim invitálását. A szép tavaszi időben még hunyorokra is bukkantunk, amik alig pár méterre nőttek a turistaúttól. Bár szemét a bokrok aljában akadt szép számmal, talán a védett növényeket nem bántják a kirándulók. Meglepetésemre nagyon népszerű a hely, rengetegen sportoltak, sétáltak és horgásztak a parkerdőben a tó körül.
Egyik pécsi látogatásunk alkalmával döntöttünk úgy, hogy elmegyünk az állatkertbe is. Gyerekkoromban voltam ott utoljára. Akkor még voltak medvék és csimpánzok is. Nekik már csak a hűlt helyük fogadott 2011 nyarán. Az állatkert is maradt ugyanaz a régi szocreál stílusban. Talán még a bejáratnál álldogáló lufis bácsi is ugyanott árulta portékáit majd 25 éve. Csak a léggömbök változtak pokémonosra a nyusziból és a gilisztából. Bár az állatkert szerintem eléggé elmarad kínálatban és látványban például a veszprémitől, azért egy délutáni sétát megér.
Az első valódi cikk a honlapon, bár nem mai darab. 2007-ben írtam, egy dél-somogyi túra után, épp azelőtt, hogy elindultunk volna egyhetes zempléni túránkra. Főszereplője egy jóbarátom, akinek nem csak a fotózás alapismereteit köszönhetem, hanem sokkal többet. Akik ott voltak az esküvőmön, úgyis tudják :).
Vippel azóta is sokat túráztunk, túrázunk, bár az ország túlfelére, a Hajdúságba költözött (egyre nehezebben értem a tájszólását ;)). Az ajánlott oldalak között megtaláljátok a honlapját is, érdemes rákattintani. Tehát akkor a cikk.
Divat mostanában az elsőzés, ezért hát most megelőlegezem magamnak.
Akkor indulunk? Hajrá!
